Ma délelőtt újabb – a korai angolozásnak igenis van értelme-típusú – meglepetésben volt részem. Mondhatnám, hogy nekem nincs szükségem megerősítésekre a játékos angolozással kapcsolatban, hiszen az elsőszülöttemmel már végigjártam egyszer ezt az utat, de nem lenne igaz. Imádom nézni, figyelni, ahogy nyílik másodszülöttem értelme, és látom, hogyan okosodik napról napra. Csomó mindent megért már, és a legnagyobb boldogság számomra az, hogy már nem csak magyarul, hanem angolul is! 🙂 Hadd meséljem el a ma reggeli “epizódot”!
Adott egy 17 hónapos totyogó. Adott a szokásos itthoni teendők kimeríthetetlen, mindig újraismétlődő sorozata. Ráadásul pocsék éjszakánk volt, ami szerencsére nem jellemző, így a reggeli kávémat kortyolgatva támasztottam a pultot a konyhában, próbáltam magamhoz térni, és átgondolni az előttünk álló nap teendőit. Momó ott téblábolt körülöttem. Mindkét kezében kisautó. Egyszer csak jelentőségteljesen megállt előttem, és hümmögött valamit. Hümmögés alatt azt a beszédnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető instrukciókat értem, amiket a kisfiam nekem céloz. Olyan jajanyatemármegintittpakolászolahelyetthogyvelemjátszanál… Megsajnáltam. Korán kelt, ezért én is. Nyűgös volt. Kicsit én is. Játszani akart. Hát, mit mondjak, én is sokkal szívesebben hasalnék a nappali közepén játszva, de a muszáj-feladatokat sajnos akkor is el kell végezni… Gondolkodtam, hogy mivel tudnám lefoglalni addig, amíg gyorsan kipakolok a mosogatógépből, és előkészítem az ebédet (amit aztán csak jól bevágok a sütőbe :P). Jött is az isteni szikra! Angolul hintázni? Ez az!!! Meghintáztatom! Nagyon vicces, de nálunk a konyhában található a hinta. Apuka nagyon lelkesen állított haza vele néhány hónappal ezelőtt, és – rá nem jellemző módon – azonnal fel is szerelte. Jobb (idő) híján a konyha és a kamra közé került az új szórakoztató eszköz, amit nagyon praktikusan csak le kell akasztani, ha használni szeretnénk (és persze, előtte ki kell nyitni az ajtót).
Megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve (angolul) hintázni:
Do you want to swing?
Huncut mosoly jelent meg az arcán, és határozottan bólintott. Majd kinyitotta az ajtót, apró mutatóujját a plafon felé emelte, és felfelé mutogatott. Nem volt kérdés: a hintára! Nagyot nevettem. Köszönöm! Leemeltem a hintát, és felkaptam a babámat.
Double check:
Are you ready to swing?
Megint bólintott. Fülig ért a szája. (Angolul hintázni jó buli! :))
Beleültettem. Mosolygott. Gyorsan megkerestem a hintázós angol dalt a telefonomon, és elindítottam, közben bekapcsoltam a hangszórót is. (Mert mi így szoktuk. :))
Momó nagyon boldog volt, és – a hintának köszönhetően is persze – szárnyalt. A képen is látszik, milyen nagy boldogság angolul hintázni! Én 2 lökés közt rávetettem magam a kipakolásra váró dolgokra, és pikk-pakk rendet raktam a konyhában. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt…
Tanulság?
A mai nap nagy tanulsága nekem az, hogy a házimunkát és a baba szórakoztatását is ügyesen meg lehet oldani, össze lehet hangolni – főleg egy kéznél lévő hintával például, – és érdemes az unalmas, üresjáratnak tűnő perceket is angolozásra fordítani, mert a kedvünk is jobb lesz, az energiáink is megsokszorozódnak, az idő is hasznosan telik, babánk pedig közben nyelvileg is fejlődik.
Rájöttem újra, amire már évekkel ezelőtt is az elsőszülöttemmel: arra, hogy minden angolozásra szánt percnek, órának mekkora értéke van, és nemcsak a nyelvi fejlődése, hanem kettőnk kapcsolata miatt is. Boldog vagyok, hogy Ő van nekem, hálás vagyok, hogy két nyelven nevelhetem, hogy két nyelven szerethetem. Őt is. Cseppnyi kétely sincs bennem a korai nyelvtanulást illetően… Sőt! Ez a legjobb, legcsodálatosabb dolog, amit adhatok Neki, kettőnknek, a családunknak. <3
Timi
PS.: Ha Te is érdeklődsz a korai angolozás, a kétnyelvű gyereknevelés iránt és szegedi (vagy Szeged környéki) vagy, várlak Benneteket szeretettel a Játszócsoportomba! Bővebben itt olvashatsz a programról! 🙂
