Június 3. vasárnapja Apák Napja. Tudtátok? Ünneplitek? Talán nem olyan szokványos ünnepnap ez, mint május 1. vasárnapja, sokan nem is ünneplik, ennek ellenére azt hiszem, minden rendes édesapa megérdemli, hogy gondoljanak rá ezen a napon. Hiszen az apukájára ugyanolyan nagy szüksége van a gyerekeknek, mint az anyukájára. És hogy miért, azt legjobban, legszebben Dr. Ranschburg Jenő szavaival lehet elmondani… Azt mondja, az anya és az apa feladata teljesen más. Az anya teremti meg a szeretetet, a békét és a biztonságot, a korai kapcsolatteremtés feltételét. És az apa?
Az apa feladata nem ez. Mindenekelőtt, az a feladata, hogy megteremtse az anya feladatellátásának hátterét, bázisát. De ezenkívül az apa valamifajta kaland is a gyerek számára. Amikor egy apa beszél a csecsemőjéhez, a hangsúlyai, a hangmagassága egészen más, mint az anyáé (…) ugyanúgy, ahogy a babát földobja a levegőbe és az anyuka haja az égnek mered a rémülettől, a baba meg sikongat az örömtől. Amikor egy anyuka arról panaszkodik, hogy: „Tessék elhinni, mindent én csinálok, a férjem semmiben nem segít, ő csak játszik a gyerekkel.”, akkor mindig el vagyok keseredve, mert nem tudja az anyuka, hogy ez a „csak játszik”, ez valami hihetetlenül fontos a gyerek fejlődése szempontjából. Az apa az, aki a gyereket mindezzel „átemeli a küszöbön”.
Így lesz teljes az ember élete, a gyermek élete. Az anya gondoskodik arról a szeretetről és biztonságról, ami kell ahhoz, hogy az apa átemelhesse a gyereket a küszöbön. Mit jelent ez? Megpróbálja „kivinni” és megmutatni a gyereknek, hogy milyen az élet „odakinn”, a küszöbön túl. Amikor felébreszti hajnalban, hogy megyünk edzésre, amikor a kocsi alá fekszik vele és a kocsit javítják, a birkózójátékoknál, amit brit nyelvterületen „rough and tumble” játékoknak hívnak. Hihetetlen, mennyit tanul egy gyerek ezekkel. Ahogy hemperegnek a szőnyegen és a gyerek tanulja, hogy vajon milyen fogást kell alkalmazni, hogyan kell kibújni a szülői „támadás” elől. A másik emberhez bújást ott, az apától tanulja, a játékok során. És a kettő együtt – a szeretet, a biztonság és a nyugalom az egyik oldalon, a kaland, a küszöbön való átlépés a másik oldalon – teszi egésszé az életet, és adja meg azt a bázist, amivel ki lehet lépni a családból.
Azt hiszem, nála jobban senki sem tudja elmondani, milyen fontos szerepe van egy jó édesapának a gyermeke életében. Azért mondom, hogy “jó édesapa”, mert ez sajnos nem mindenkiről mondható el, de ez most ne róluk szóljon, hanem azokról, akik megérdemlik, hogy ünnepeljük őket ezen a szép nyári napon!
Ranschburg Jenő a hajnali edzést, az autószerelést, a birkózást emeli ki, mint közös szórakozás. A mi kis családunkban – a birkózáson és egyéb fiús játékok mellett – a horgászás is immár közös apa-gyerek program, egy szenvedély, mely apáról fiúra száll, már generációk óta. Bár Marci még csak most ismerkedik közelebbről a horgászat rejtelmeivel, annak idején kisgyerekként az apukája is így kezdte… Apával hajnalban keltek, kimentek a folyóhoz, csalit gyúrtak, beetettek, fogták a horgászbot végét, és várták a nagy fogást. Sokszor ki is fogták. Ezek a legszebb gyerekkori emlékei az apukájával kapcsolatban. És ezt most már a kisfiával csinálja, aki persze még nem az a “vérbeli horgász”, de jó úton jár… 🙂
Apukák gyerekszemmel
Tudod, hogy az apukák mennyi mindent “nem tudnak”? Nem tudnak nyerni, nem tudnak bújócskázni, ugyanakkor imádják a sportokat… Nem szeretnek egyedül mesét olvasni, aludni… És ami talán a legfontosabb: sohasem adják fel! 😀 Apák gyerekszemmel…
Sok boldogságot az édesapáknak is!
Boldog apák napját!
Ez is érdekes lehet:
Ranschburg Jenő cikkét egészben itt olvashatod.
*******
Szeretnél minden héten inspirációt, játékötleteket a játékos otthoni nyelvátadással kapcsolatban? Akkor iratkozz fel a Motivációs morzsákra! 2 szuper ajándék is a Tiéd!
