Vasárnap az Örök Vadászmezőkre távozott a 17 éves négylábúnk, Blacky. Bár már rég nem laktunk vele, az életünk része volt. Még fotóm is van róla, ahogy 5 évvel ezelőtt harciasan őrzi a békésen alvó babámat. Nem csoda, ha a most 6 éves Marcival együtt megsirattuk. A kisfiam vasárnap óta elválaszthatatlan a plüss kutyájától, Foltostól. Vele alszik, hurcolja magával, pórázt köt rá. Tegnap óvodába menet kifejtette, hogy Blacky már jó helyen van, nem szenved tovább, jobb így neki. Kis híján elbőgtem magam… Mennyi bölcsességgel bírnak a 6 évesek is…
Ezt az angol gyerekdalt nagyon szeretjük, szóljon Blacky kutyánk és a többi négylábú emlékére, akik már az Örök Vadászmezőkön futkároznak, és velős csontot ropogtatnak.
Vidámabb élményeket Nektek!
Timi
