Én már nem is emlékszem, mennyi idős voltam, amikor rádöbbentem, az ajándékokat nem is a Mikulás hozza, hanem a szüleim, nagyszüleim, keresztszüleim csempészik a csizmáinkba. Szerintem már elég idős voltam ahhoz, hogy ez a felismerés ne okozzon érzelmi traumát, de mi van azokkal a gyerekekkel, akiket például az idősebb tesók idő előtt felvilágosítanak? Hogyan lehet megnyugtatni a még hinni akaró gyerekeket? Hogy lehet reagálni arra a hirtelen Neked szegezett kérdésre, hogy:
Anya, a Mikulás tényleg nem létezik?
vagy
Apa! Az ajándékokat tényleg Ti csempészitek bele a csizmámba?
Nehéz kérdés, hiszen tudjuk, hogy hazudni nem szép dolog, ugyanakkor az igazságot nem lehet csak úgy ráborítani egy kisgyerekre. Pláne, ha még nem érett meg arra, hogy elfogadjon egy racionális választ, és nagyon hinni akar a mesében, Mikulás létezésében. Nagyon kell vigyázni a lelkére. Szerintem a legjobb megoldás az, ha hagyjuk, hogy higgyen abban, ami számára megnyugtató, elfogadható, és ha már elég érett lesz arra, hogy továbblépjen, majd magától képes lesz megtenni ezt.
Megoldás?
Addig is jó lenne valami megnyugtató megoldás. Találtam egy nagyon édes ötletet a még hinni akaró apróságok elkápráztatására. Itt a tuti tipp, hogy sokáig megőrizhesd a varázst! Íme a bizonyíték arra, hogy a Mikulás igenis létezik! 🙂
Nincs más dolgod, mint papíron körberajzolni egy pár nagy cipőt és kivágni őket. A “lyukas” lapot tedd a földre vagy a szőnyegre, és szórd le liszttel! Ne felejtsd el gondosan eltávolítani, kidobni a lapot! 😉
A másik lehetőség pedig lehet az, amit 2-3 éve csináltunk a kisfiammal. Készítsetek a Mikulásnak egy kis harapnivalót és innivalót, 1-2 muffint vagy kekszet és egy kis bögre tejet! Tegyétek egy tálcára! Kedves üzenetet is írhattok neki. Reggelre el fogja fogyasztani, és max. néhány morzsát fog hagyni bizonyítékul. 😉 A kisfiam imádta felfedezni a maradékot, és nagyon büszke volt arra, hogy megvendégelhette a Mikulást. 🙂
Hogy tetszik? Melyiket fogod kipróbálni?
Timi
