Hétindító gyanánt egy nagyon inspiráló képet hoztam Nektek. Mi, kisgyerekesek tudjuk, hogy az élet nem piskóta. 🙂
Ahol kisgyerek van, ott:
- mindig nagy a zsivaj
- rengeteg játék szanaszét hever – a földön és a kanapén gondosan, egyenletesen eloszlatva, jobb esetben csak a gyerekszobában, rosszabb esetben a nappaliban is (a kanapén és a földön is), legrosszabb esetben szőnyeget alkotva terülnek szét a Lego darabkák, úgyhogy csak repülve lehet átszelni a szobát
- sok pici ujjlenyomat (zsíros, kakaós, paradicsomos stb.) díszít mindent – rendszerint a frissen festett falon, tapétán és/ vagy a frissen áttörölt bútorokon
- sok időt töltenek pizsamában (amikor csak este jut eszedbe, hogy még fel sem öltöztél)
Reggeltől estig talpon vagy, az otthonodon mégsem látszik… Pedig tényleg folyamatosan pakolsz… Hajmosás, tusolás kisbaba mellett? Ezek azok a tevékenységek, melyek elvégzése már csak a nap végén jut eszedbe…
Ugyanakkor hiába a sok nemalvás, a fáradtság, az állandó rendetlenség, a házimunkák folyamatosan ismétlődő, szűnni nem akaró sora, a gyerekek mégis puszta létezésükkel képesek betölteni a teret. A hangjuk és a kacajuk csilingelése körbelengi a lakást, gondtalan vidámságuk felvidít minket, mosolyuk és vicces megmozdulásaik mosolyt csalnak az arcunkra. Nekik köszönhetően lesz család a család.
20 év múlva…
Nagyon igaz, hogy: 20 év múlva nem fognak emlékezni arra, hogy rumli volt otthon vagy patinás rend, ahogy arra sem, hogy a hajad szépen állt vagy csimbókokban lógott (mert még nem volt érkezésed megfésülködni (pláne nem hajat mosni)). Az együtt töltött időre fognak emlékezni, a sok játékra, a nagy közös birkózásokra, a bújócskázós játékokra, és arra a szeretetre, amit kaptak, arra, amit az a szó, hogy otthon jelentett számukra.
Azt, hogy észrevétlenül felszippantották az angolt, valószínűleg észre sem vették, hiszen kicsiként kezdték. Vagy nagyobbacska gyerekek voltak már, amikor szépen, lassan az angolozás is beépült a mindennapokba. Aztán milyen könnyedén, magabiztosan szárnyaltak az iskolában! Örömmel, aktívan vettek részt az angol órákon. Sosem volt gyomorgörcs, idegeskedés. Nem volt gond felkészülni a szódolgozatokra, szóbeli feleletekre. Ilyen alapokkal később a nyelvvizsgát sem volt probléma megszerezni. És nem csak egyet… Kettőt, hármat! És persze, jóval azelőtt, hogy a diploma egyáltalán eszükbe jutott volna.
Tudom, tudom, most kicsit előre szaladtam az időben, de inspiráció gyanánt tökéletes egy kis időutazás. Eszem ágában sincs siettetni az idő múlását. Sőt! Legszívesebben megállítanám. Most, amikor a 8 évesem önfeledten csacsog mindenféléről, aztán egyszer csak felkiált angolul, vagy beszúr egy angol mondatot, nevet, puszit ad, megölel. Kistesót puszilgatja, megöleli, angolul próbálja tanítgatni. 😀 Most, amikor a kicsi 8 hetesem gőgicsél, és csillogó szemekkel várja, hogy beszéljek hozzá, énekeljek neki, foglalkozzak vele. Non stop. Megállítanám az időt… De kanyarodjunk vissza!
Mi lenne, ha ezen a héten – vagy legalább egy napra – felhagynál minden egyéb teendővel, és csak a közös játékra koncentrálnál? Nehéz, tudom (főleg a rumli miatt), de ha megfogadod a tippem (elég jó inspiráció, hogy nem kell pakolni), könnyebb lesz: hunyd be az egyik szemed! Ugye, már nem is zavar annyira a rendetlenség? 🙂
Szép hetet! Sok közös angolozós élményt!
Timi
*******
Ha még nem kapod a Motivációs morzsákat, itt tudsz feliratkozni: http://babaangolonline.com/ajandek-konyvek. Ha már letöltötted az e-bookot és az angol gyerekdalos könyvet, nem kell még egyszer feliratkozni. 🙂
kép f.: pinterest
