Nagy örömömre szolgál, hogy azt látom, egyre több szülő látja meg a korai angolozásban rejlő lehetőségeket, és egyre többen tesznek maguk is azért, hogy bevezessék gyermeküket a játékos nyelvtanulás világába. Fontos, hogy még az iskolába lépés előtt megajándékozzuk őket azokkal az alapokkal, amelyek megteremtik a boldog, sikerként megélt nyelvtanulás lehetőségét. Hiszem, hogy később, tudatosan is másképp tanulnak azok a gyerekek, akiknek már kicsi korukban lehetőségük volt megismerkedni egy idegen nyelvvel, hiszen ők másként viszonyulnak a nyelvekhez, sokkal magabiztosabbak és bátrabbak a csupán anyanyelvüket gyakorló társaiknál.
A játékos nyelvtanulás és a szülők 2 nagy csoportja
Megfigyeléseim alapján a játékos nyelvtanulást támogató szülőket 2 nagy csoportra lehet osztani. Te vajon melyikbe tartozol? 🙂
1. Jaj, de jó! Csináljuk!
2. Ej, ráérünk arra még!
Jaj, de jó! Csináljuk!
Ebbe a csoportba sorolhatók azok az anyukák, apukák, akik mélyen hisznek abban, hogy a játékos angolozás egy olyan örömteli és hasznos tevékenység, amely pozitívan befolyásolja gyermekük fejlődését, mind érzelmileg, mind intellektuálisan.
Érzelmileg azért, mert az idegen nyelven (is) történő játék még szorosabbra fűzi a szülő és a gyermek közti kapcsolatot, és olyan fókuszált odafordulást, odafigyelést feltételez, amelyre ebben a rohanó, viharos világban egyre nagyobb szüksége van (és lesz) a kicsiknek (miközben a szülők is megszabadulhatnak egy kicsit a stresszes hétköznapok szürkeségétől).
Intellektuálisan pedig azért, mert bizonyított tény, hogy a korai nyelvtanulás fejleszti az kicsik agyát. Hogyan? Ma már kutatások is igazolják, hogy az idegen nyelvvel való ismerkedés nemcsak a nyelvi képességeket, hanem a kognitív funkciókat is pozitívan befolyásolja – gondolok itt a figyelemre, a megfigyelőképességre, az emlékezetre, az érzékelésre, észlelésre és a gondolkodásra. Ők tehát úgy tekintenek a korai nyelvtanulásra, mint egy kiváló lehetőségre, amely leterhelés helyett edzésben tartja, “trenírozza” a gyerekek agyát. És itt most nehogy azt gondold, hogy ez olyan durván, erőszakosan történik. Pont ellenkezőleg!
Hogy lehet a korai angolozás sikeres, ha játék közben történik? Épp a játékossága miatt sikeres. A játékra, az élményre épít, semmi sem kötelező, nem kell egy helyben ülni, lehet nyugodtan menni, mozogni, sőt, megengedett közben mással is foglalkozni. Nem kell magolni, és nem kell rákoncentrálni magára a tanulási folyamatra. Akkor is van értelme, ha a gyermek látszólag nem figyel, mert valamit éppen szemügyre vesz, vagy elmerül valami teljesen másban. A füle nyitva, mindent hall, és ezeket az impulzusokat (főleg dalokat, dalokból kihallott kulcsmondatokat) – ha sűrűn, rendszeresen ismétlődnek – el is raktározza magának az agya.
Ej, ráérünk arra még!
Ebbe a csoportba tartoznak azok a szülők, akiknek az összes hajuk szála égnek áll, ha meghallják azt, hogy: korai angolozás/ játékos angol/ baba angol/ gyerek angol. Ők azok, akik határozottan állítják, hogy káros és felesleges a korai nyelvtanulás, mert az anyanyelv tanulása kicsi korban sokkal fontosabb, és ha a gyermek bármilyen módon kapcsolatba kerül egy idegen nyelvvel, akkor össze fogja keverni az anyanyelvével, később kezd majd beszélni, elmarad a beszédfejlődése stb. Ja, és még le is terheli szegény kicsit a nyelvtanulás, mert annyira megerőltető a számára. (Természetesen ezek csak tévhitek, melyekről bővebben a letölthető ajándék e-bookban már olvashattál.)
Ezek a szülők azt vallják, elég az iskolában elkezdeni a nyelvtanulást, és ők még csak véletlenül sem akarnak előbb “közbe avatkozni” saját nyelvátadásra irányuló próbálkozásokkal, játékos otthoni angolozással. Persze, csak azzal nem számolnak, hogy mire gyermekük – mondjuk harmadik osztályban – elkezd végre idegen nyelvet tanulni, addigra már lezárul értelmi fejlődésének azon szakasza, amikor a legkönnyebben, legtermészetesebben, anyanyelvéhez hasonlóan tudja magába szívni az idegen nyelvet.
Nem azt mondom, hogy ekkor már nem érdemes elkezdeni a nyelvtanulást (dehogy!), hanem azt, hogy ebben a korban már másképp tanulnak a gyerekek. Sokkal tudatosabbak, kevesebb ismétléssel is emlékeznek a tanultakra, és rövid időn belül vissza is tudják idézni a legfontosabb szavakat, mondatokat, vagyis úgy tűnik, hogy sokkal tempósabban, sokkal sikeresebben tanulnak idegen nyelvet, mint a kicsik. De ez nem így van! Lehet, hogy a fejlődés látványosabb ebben a korban, viszont korántsem olyan mély, kicsit sem fesztelen és felhőtlen, mint a korai nyelvtanulás. Ekkor már kemény követelményrendszernek kell megfelelni, produkálni kell: magolni, szövegeket felmondani, szódolgozatokat írni (igen, le is kell tudni írni helyesen a szavakat, kifejezéseket).
És akkor még nem is beszéltünk a különböző személyiségű gyerekekről. A visszahúzódó, félénk gyermek az anyanyelvén is nehezen szólal meg, nem hogy angolul! Ha viszont már kiskorától ismerkedik az idegen nyelvvel, könnyebben leküzdi a gátlásait, sokkal több önbizalommal fordul a leküzdendő akadályok, a nyelvtanulással kapcsolatos kihívások felé.
Van 3. csoport is?
Jó, tudom, kicsit sarkítva írtam le a 2 csoportot. Sokan vannak, akik valahol a két tábor között helyezkednek el. Jó dolognak tartják, de úgy érzik, ők maguk képtelenek arra, hogy gyermekükkel idegen nyelven is foglalkozzanak. Vagy azért, mert nem érzik elég magas szintűnek saját nyelvtudásukat, kiejtésüket, és ezért nem érzik képesnek magukat a nyelvátadásra, vagy azért mert idegennek, furcsának, szokatlannak érzik azt, hogy az anyanyelvükön kívül egy másik nyelven szóljanak gyermekükhöz.
Csak a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni
Neked is ismerős ez az érzés? Te is idegennek érzed? Tudom, hogy nem mindenki olyan fanatikus a korai angolozással kapcsolatban, mint pl. én, mégis azt gondolom, csak a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni ahhoz, hogy elűzzük ezt az érzést. Hiszen hogyan várhatjuk el a gyerekünktől, hogy természetes legyen számára az idegen nyelv használata, ha mi magunk nem tudjuk azt tükrözni számukra, hogy ez nekünk is az?
Te melyik csoportba sorolnád magad? Mivel egészítenéd ki? Várom itt a hozzászólások között. 🙂
Timi
