Gyermekkorunk egyik legszebb pillanatai azok, mikor szüleink énekeltek verset, altatót mondtak nekünk, mert nem csak élveztük és tapasztalatot kaphattunk tőlük, hanem szívüket, lelküket beleadták, és ettől lett olyan szép, mint ahogy később visszagondolunk rá. Ilyenkor hiányozni kezd az az idő, és végül rájövünk, hogy gyermekek vagyunk még mindig.
(Frigy Zoltán)
Gyermekkorom legszebb emlékei
Egy kép kb. 1987-ből. Az anyukám és én. Nagyon olvasunk. 🙂 Szerintem ekkor választottuk ki az esti mesének valót. Még mindig emlékszem a hangjára. Mindig az ágyunk szélén ült, ott olvasott nekünk. Apukámmal napi váltásban.
A másik kitörölhetetlen emlék egy másik közös programhoz kötődik: amikor ovis angolra jártunk. Arra már nem emlékszem, hogy heti egyszer vagy kétszer, de ezek mindig különleges programok voltak. Vagy anyukám kísért, vagy apukám, szükség esetén pedig apai nagymamám ugrott be kísérőnek. Az angol órák után mindig betértünk a művelődési ház melletti tejivóba, ahol békésen teletömtük a hasunkat, miközben megbeszéltük, kivel mi történt aznap, milyen volt az angol óra stb.
Nekem ezek a gyerekkorom legszebb emlékei (sok más mellett persze), melyek örökre megmaradnak.
Te mire emlékszel legjobban gyerekkorodból?
Mik a legkedvesebb emlékeid? És szerinted kicsid mit fog mondani, ha egyszer majd tőle is megkérdezi ezt valaki?
Hagyd itt kommentben nekünk! Várom! 🙂
***********
Ha Neked is fontos, hogy gyermekednek majd évek múlva eszébe jussanak azok a kedves, kellemes emlékek, amikor összebújva meséltél, énekeltél neki az ágyán ülve vagy a rácsoságya mellett kuporogva, akkor nézd meg ezeket az angol mondókákat, gyerekdalokat csokorba szedve ITT, és válogass kedvedre belőlük!
Sok szép, közös emléket, vidám angolozást Nektek erre a hétre is!
Timi
