Hétfői inspiráció nyelvtanulásról, használható nyelvtudásról, és arról, hogy e kettő nem feltétlen jár küszködő verejtékezéssel.
Ha iszonyú sokat kellett tanulnod azért, hogy nyelvvizsgát szerezz, és/ vagy, hogy elég jó legyen a nyelvtudásod ahhoz, hogy a mindennapi életben, a munkádban megálld a helyed, akkor pontosan tudod, mekkora kincs az idegen nyelvek ismerete.
Ha úgy érzed, minden korábbi erőfeszítésed ellenére sem sikerült az általad áhított szintet elérni, és újrakezdőként újra meg újra próbálkoznod kell nyelvtudásod fejlesztésével, akkor is pontosan tudod, mekkora kincs az idegen nyelvek ismerete.
Mekkora boldogság, amikor sikerül idegen nyelven is megértetned magad, barátokat szerezni, kapcsolatokat építeni külföldön, belföldön egyaránt. Mennyivel felemelőbb, mint útközben lapos kúszásban elsomfordálni a külföldi turisták mellett, nehogy megállítsanak útbaigazítást kérni… vagy mint verejtékcseppektől nedves homlokkal, nagy nehezen kiokoskodni, majd remegő hangon elmakogni egy mondatot angolul úgy, hogy hülyének se nézzenek, mégis megértsenek… de azért lehetőleg ne kérdezzenek vissza, mert akkor itt a világ vége!!! 😀
És mekkora boldogság azt látni, hogy gyermeked lelkesen, csillogó szemmel merül el a nyelvtanulásban, és sikerként éli meg azt. Nem görcsöl, ha angol nyelvű számokat hall a rádióban, sőt, a refrént magától fújja. Nem lesz ideges, ha angolul beszélő embereket hall, inkább fülelni kezd, és igyekszik megérteni, hogy miről beszélnek. A játszótéren nem elkerüli a külföldi gyerekeket, inkább odamegy hozzájuk beszélgetni, barátkozni. Egyszerű kérdéseket megért, és képes reagálni. Bizonyos helyzetekben lehet, hogy angolul hamarabb eszébe jut egy-egy szó, mint magyarul. Beszélgetést kezdeményez veled. Magától. És hihetetlen, de helyes mondatokat mond magától, a szituációnak megfelelően. Pedig soha senki se magyarázott neki nyelvtani szabályokról… Csak játszottatok. Angolul is. Együtt énekeltetek. A kedvenc dalaitokat. Már vagy százszor az elmúlt fél évben. Együtt színeztetek, gyurmáztatok, bújócskáztatok, fogócskáztatok. Századjára is ugyanolyan lelkesedéssel olvastad el neki az épp aktuális angol mesekönyvének soron következő fejezetét, mint annak idején, amikor frissen kezdted átadni neki az angol nyelvet.
És közben rájössz, hogy nem is olyan nagy falat ez az egész nyelvátadósdi, mint ahogy korábban gondoltad. Gondolatban büszkén vállon veregeted magad, és arra gondolsz, hogy ilyen kis falatokat harapva sokkal könnyebb, vállalható, követhető ez az egész, és milyen megnyugtató, hogy Neked már nem kell gyermeked nyelvtanulással kapcsolatos sikerei miatt aggódnod. Mert problémás küzdelem helyett sikeres lesz az egész folyamat.
A nyelvtudás tényleg kincs. Kincset ér. És senki nem veheti el. Ahogy a korai nyelvátadás örömét sem. Se tőled. Se tőlem. Legyen hát nagyon sok közös élményünk!
🙂
Timi
