Nagyon szeretek olyan történeteket hallgatni, melyet azok a szülők mesélnek, akik – hozzám hasonlóan – igyekeznek az angolt beépíteni a mindennapjaikba (ja, és nem angol tanárok :)). A mostani történetnek több tanulsága is van…
Viki novemberben lesz 3 éves, egy igazi “színésznő”. 8 hónapja tanulja velünk játékosan az angolt. Nagyon szereti az angol gyerekdalokat, kedvence a Baa, baa, black sheep, amit 2-3 foglalkozás alatt megtanult, és otthon rendszeresen elkápráztatja vele a családtagjait. 🙂
Anyukája, Réka a következőket mesélte nekem a minap:
Épp Vikit mosdattam a kádban, amikor hirtelen megcsúszott kicsit a lába. ” Catch me!” – kiabálta (azaz Kapj el!). Először nem értettem, és magyarul kérdeztem, hogy mit mondott. Erre megismételte ugyanazt a mondatot: “Catch me!” Először nem tudtam hova tenni ezt az egészet, de aztán beugrott, hogy az Eperkét nézte, és abban kiabálták angolul Eperkéék, amikor leestek a vízesésen, hogy: “Catch me!” 🙂
Ez a történet is azt bizonyítja, hogy milyen hatékony az időben – akár passzívan – elkezdett nyelvtanulás. Viki az angol nyelv passzív befogadásából egyszer csak átváltott aktív nyelvhasználatra. És bár az, hogy angol meséket néz a gyerek, nem garancia arra, hogy aktívan is használni tudja majd a nyelvet, egy jól megválasztott, hétköznapi szituációkkal teli mesefilmből (amelyben többször megismétlik a kulcsmondatokat) is sokat lehet tanulni.
Viki, Réka, gratulálunk Nektek, csak így tovább! A többieknek pedig hasonlóan pozitív élményeket kívánunk!
🙂
Van hasonló történet a tarsolyodban? Oszd meg velünk itt a hozzászólások között, vagy a Facebookon! Várjuk nagyon!
