Jöhet egy találós kérdés?
Hogy mi történt, és miért érdekes? Elmesélem…
Mi történhetett?
Szeretek minden nap időt szánni az angolozásra, a nyári szünet több szabad időt és jó lehetőséget biztosít erre. Igyekszem a játékot változatossá tenni Marci számára. A hétköznapjainkat már teljesen átszövi az angol nyelv, az életünket “vegyesen” éljük, hol magyarul, hol angolul. A fiunk mindent megért, angolul reagál is, de ő is olyan, mint bárki más, aki nyelvet tanul: ha nem gyakorolja, elfelejti a szavakat. Elhatároztam, hogy minden témát körüljárunk, átismétlünk ezen a nyáron. Pénteken a ruhadarabokra került a sor. Képek segítségével átismételtük a legfontosabb szavakat színekkel együtt.
Ebéd után kis pihenés után sikerült nagyjából rendbe szedni a lakást. Nem voltak szanaszét heverő ruhadarabok a kanapén, a könyvek a polcon figyeltek, és 4 és fél évesem mellőzhetetlen játékait is sikerült egy kisebb kupacba összehúzni. Éppen belemerültem valamibe, amikor hallom, hogy a fiunk molyol. Szemem sarkából láttam, hogy az előszobában gyürkőzik azzal a nagy kosárral, melyben a téli ruhadarabokat, kiegészítőket tároljuk. Egyszer csak előhúz egy piros kötött mellényt, és csillogó szemmel felkiált:
What’s this, Mummy?
A vest.
A vest? – kérdez vissza.
Yes.
Egy perc elteltével elégedett vigyorral az arcán nyugtázta, hogy sikerült felvennie. Igen, 35 fokban is. 😀 Ráhagytam. Újabb 2 perc után már ez a látvány fogadott. Bunda sapka és sál. És itt még nincs vége a történetnek…
Volt rend. Nincs rend.
Biztos, ami biztos, kesztyűt is húzott. Már csak a bunda bugyi hiányzott. 😉
Végül úgy döntött, belemászik a kosárba.
És gurulni kezdett jobbra balra…
Leszidhattam volna, de nem tettem. Megtilthattam volna, hogy a nagy melegben téli ruhákat vegyen fel, de nem tettem. Ő kezdeményezte a játékot, ezért folytattuk, és észre sem vette, hogy mindezt angolul csináltuk. Átismételtük a ruhadarabokat, immár “élesben”. Megfogta, és felvette őket. Egyedül. (Jó, a második kesztyű felhúzásánál segíteni kellett.)
A kosárba bújás volt a hab a tortán. Újabb játék, amin jót nevettünk.
Ekkor érkezett haza Apuka, aki gyermekünk elmeállapotának megkérdőjelezése után leparancsolta róla a téli holmikat, amik persze ott maradtak az előszobában, és várták az “illetékest”, hogy a 20. felszólításra legyen olyan kedves elpakolni… Az alkalmi süket végül teljesítette a kérést, de a kosárból kiszóródó szálak után kezdhettem elölről a porszívózást… de sebaj!
Tanulság?
- Érdemes belecsepegtetni az angolozást a mindennapokba!
- Mutass gyermekednek érdekes és hasznos dolgokat (lsd. ruhadarabok színekkel párosítva)!
- Hagyd, hogy kedve szerint továbbfűzze a látottakat, hallottakat! (Hagyd, hogy kiszórja a kesztyűket, sapkákat a szekrényből, vagy hogy ő is kavarja a rántást a saját kis bödönkéjében a kis fakanállal! stb.)
- A gyerekkori nyelvtanulás azért is működik olyan jól, mert nem kötelező és nem köt gúzsba. Helyette szabadságot ad, és így a kicsik szárnyalhatnak. 🙂
Szárnyaljatok Ti is!
Vidám angolozást Nektek!
Timi
Tetszett? Oszd meg!
