Mindig szívmelengető hónapokig, sőt évekig kísérni a piciket, és figyelni a fejlődésüket. Sokan még járni sem tudnak, amikor először találkozunk, aztán hipp-hopp megnőnek, és már nem is csak lépegetnek, hanem szaladnak, miközben egyre magabiztosabban lépkednek egy olyan talajon, amit a felnőttek nagy része sok évnyi tanulás után is ingoványosnak érez!
Amikor Botival megismerkedtem, még csak 15 hónapos volt. Ahogy visszaemlékszem, egy percig sem volt megszeppenve, azonnal feltalálta magát, és gyorsan beilleszkedett. A játékos angolozásra annyira rákapott, hogy egy idő után otthon anyukájától is követelte, hogy hadd hallgassa meg a kedvenc dalait – ezt általában heves mutogatással és a popója rugóztatásával adta édesanyja tudtára. Maisyt azonnal a szívébe zárta, az egérkéről szóló mesekönyveket a mai napig buzgón lapozgatja. Másfél évesen (mindössze 3-4 hónap elteltével) nemcsak megértette, hanem már aktívan használta is a következő szavakat:
Yes. No. Stop. Go.
Bee. Butterfly. Ladybug. Up and down. Clap.
Ezzel rácáfolt arra, hogy a kisfiúk később beszélni, arra meg pláne, hogy mindez azért van, mert egyszerre 2 nyelvvel ismerkedik.
Nos, ez a csillogó szemű, mindenbe bevonható fiúcska 2 éves lett! Most végre ő is elfújhatta a gyertyákat a tortán, a segítőkész pajtásokkal együtt. 🙂
Boldog szülinapot Boti!
Gondtalan, vidám gyerekkort és további sok sikert az angoltanuláshoz is!
Timi
Ez is érdekes lehet, nézd meg:
