Tegnap délután régi jó barátaink jöttek el hozzánk látogatóba. A gyerkőcök (2 éves, 4 éves, 4 és fél éves) jót játszottak, élvezték egymás társaságát, mi felnőttek kissé megfáradva ültünk, és az elpusztított vacsora romjai felett beszélgettünk. Tele hassal legszívesebben jobbra, balra dőltünk volna… Ekkor előálltak a gyerekek azzal, hogy mi lenne, ha bújócskáznánk. Anyuka 1 rábólinott, így 4-en kezdték, és annyira élvezték, hogy vidám sikolyaiktól csak úgy zengett a ház. Kitörő lelkesedésüknek nem lehetett ellenállni. Muszáj volt nekem is csatlakozni. A láncreakció folytatódott, alig néhány perc elteltével apukák is beálltak, így már 5-en bújócskáztunk teljes extázisban. A csajok sikoltoztak, a fiúk hahotáztak, amikor sikerült valakinek a nyomára akadni.
59 négyzetméteren egy idő után már nehéz igazi jó búvóhelyet találni, de kreatív megoldásokban nem volt hiány. Asztal alá, mellékhelyiségbe, ajtó mögé, babzsák alá :), lépcső mögé és a fiamnak még egy ott felejtett bőröndben is sikerült búvóhelyet találnia. Apuka 2 konkrétan úgy elbújt, hogyha nem integetünk a kicsiknek, hogy merre keressék, sosem találták volna meg. 😀
Én először a függöny mögé bújtam. Hallottam a kis talpak csattogását a padlón. Egyre közelebb jöttek… A szemem sarkából láttam, ahogy tenyerüket az üvegre tapasztva lesnek kifelé, hátha ott találnak valakit. Én 3 centivel odébb lélegzetvisszafojtva próbáltam a falhoz lapulni, majd egyszer csak ez a látvány fogadott…
“Búúúúúú! Megtaláltalak!”
Megtaláltak. Felnőttek, gyerekek együtt játszottunk. A 2 éves Kristóf hol a pajtásait, hol a felnőtteket erősítette. A csapatok megegyezés szerint, önként szerveződtek, egyszerre többen számoltak, számoltunk, kis segítséggel 20-ig. Ez a játékötlet spontán született, és mindannyiunk számára felejthetetlen élmény. Meg is beszéltük, hogy a jövőben külön szervezünk majd ilyen játékos összejövetelt.
Jókedv receptre?
Ha lehangolt vagy, rossz a kedved, lelki problémák gyötörnek, vagy egyszerűen csak szeretnéd feldobni magad és a családot, játsszatok együtt bújócskát! Ennél jobb gond- és unaloműző nincsen! Gyermekeddel közben gyakorolhatjátok a számolást, fejlődik a gondolkodása (hová bújjon), a koncentrációja és az önkontrollja (figyel arra, hogy csendben, hang nélkül lapuljon, hogy minél később találják meg), érzelmileg pedig feltölti a közös játék és az ezzel járó izgalom és nevetés.
Hát nem csodás játék közben, észrevétlenül megtanulni angolul számolni? 🙂
Bújócska angolul
A jó hír az, hogy angolul is lehet bújócskázni! Mi szoktunk ilyet játszani a kisfiammal, és micsoda móka! 
Csak számolni kell hozzá, és megtanulni a bűvös kulcsmondatot, amely magyarul így hangzik:
Aki bújt, aki nem, megyek!
Angolul pedig így:
Ready or not,
Here I come!
Ha a Te kicsid még nem beszél, legjobb hármasban játszani, így a fülébe tudod súgni a számokat és a fenti mondatot is helyette kiabálod. A már mászni tudó babáddal is játszhatjátok, csak kicsiben. Nem a lakásban, hanem az egyik szobában, és főleg kezdetben feltűnő, vagy jól látható helyre kell elbújni – például az ágyon összegömbölyödsz, és a fejedre húzod a takarót (a röhögőgörcs ellenére a lehető legkevesebb mozgással kísérve mindezt), ezzel ösztönözve, hogy keresni kezdjen. 🙂
Bújócskázzatok sokat! És próbáljátok ki angolul is!
Jó szórakozást hozzá!
Ui: Ti mit szoktatok játszani? Van kedvenc játékotok?
