Úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. A lehetőség, hogy külföldre utazzunk. A 13 hónapos Momó és én. Finom, puha szimbiózisban. Együtt a tesómmal és a 11 hónapos Matyival. Másik szimbiózis. Két csaj két babával Olaszországban. Teljesen felvillanyozott a dolog. Boldogan mondtam igent a meghívásra. Egy hét Olaszországban? A mínusz 16 fokos durva télből átcsöppenni a plusz 16 fokos tavaszba? Tenger? Napsütés? Wow! Alig várom!
– Jaj, de jó! Te tudsz olaszul! – lelkendezett a tesóm. – Na, erre azért ne vegyél mérget! Ez erős túlzás! – mondtam neki. Régen volt, nagyon régen. Még középiskolában tanultam. Harmadiktól már csak tanították. Pedig nagyon tetszett a nyelv. Érettségiztem is belőle. Igaz, kényszerből. Majd az egyetemi évek alatt jött az újabb fellángolás az olasz nyelv iránt, kb. 4 félévet le is húztam a Lektorátuson. Szerettem. Kár, hogy nem maradt több időm a gyakorlásra. Aztán a diploma előtt volt még 1-2 nyár, amikor autodidakta módon próbáltam felfrissíteni, elmélyíteni az olasz tudásomat, ami meg sem közelítette se az angoltudásomat, se a nyelvhez fűződő viszonyomat. Olyan messzinek tűnik. Szerintem már mindent elfelejtettem. Jó, jó, az elmúlt 1-2 hétben próbáltam ismételgetni kicsit, de ez nagyjából abban kimerült, hogy előbányásztam a polcon porosodó olaszos cuccaimat: Olasz kisokos – Nyelvtani összefoglaló; Oxford Italian Minidictionary – egy angol-olasz miniszótár; Magyar-olasz/ Olasz-magyar útiszótár; Olasz társalgás tele a legfontosabb szavakkal, kifejezésekkel, mondatokkal, tematikus egységekre bontva; Link Word Language System – Italian – angol anyanyelvűeknek szánt könyv, amely vicces hasonlatok segítségével igyekszik beépíteni a nyelvtanuló agyába a legfontosabb szavakat és a nyelvtani alapokat; Olasz nyelvkönyv és az Olasz- magyar módszertani tematikus képes szótár (Io <3 le parole). Egyikbe másikba belelapoztam. Ízlelgettem a szavakat, kifejezéseket. Tanakodtam, hogy melyik lenne a legideálisabb útitársam a nagy úton. Nem baj, ha kicsi, és kevés helyet foglal a bőröndben. Hűha! Remélem, az olaszok (jól) beszélnek angolul…
Valutaváltás. Őrült csomagolás. A dednek minimum 7 váltás ruha kell, mert mi lesz, ha leböfizi, leönti, lemalackodja, feltörli a nadrágjával a földet stb. Még jó, hogy az ő ruhácskái viszonylag kis helyet foglalnak. Magamnak elég lesz 1 farmer, abban megyek, egy melegítőnadrág, és 7 darab felső, zokni és alsónemű. Törölközőt nem kell vinni. Tisztasági csomag. Gyógyszerek. Úti okmányok. Pelenka (a szép, mosható pelenkák itthon maradnak egy hétig, hüp-hüp, szip-szip). Cumisüveg. Babamüzli. 2-3 üveg bébiétel tartaléknak.
A nagyfiúk (férj és 9 éves nagyded) cuccainak kimosása, elpakolása. Úszós és focis cuccok összekészítése. Gyerekorvos és osztályfőnök telefonszáma a hűtőn lévő jegyzetfüzetre vezetve. Reméljük, nem lesz rá szükség, de fő a biztonság!
Pillanatkép Szegeden… Én bepakolok, Ő meg segít… kipakolni… 😀
Mindeközben Budapesten a hasonlóan segítőkész unokaöcsi…
Még egy nap, és irány Olaszország! 2 babával! Jaj, úgy izgulok! 🙂
Ja, és még Budapestre is fel kell jutnunk!
Folyt. köv.! 🙂
Timi
UPDATE:
A folytatást ITT olvashatod! 😉
