Hétfői inspiráció
Mi felnőttek sokszor türelmetlenek vagyunk. Mindent a saját tempónkban, lehetőleg minél előbb, minél gyorsabban akarunk. Ez nem a mi hibánk, ilyen az élet manapság, és csak egyre gyorsul velünk a világ…
Vannak azonban dolgok, amiket nem lehet siettetni. Ilyen a babánk fizikai és mentális fejlődése is. Segíteni lehet, de siettetni semmiképp. Ha most ezt a hétfői inspirációt olvasod, az azt jelenti, hogy számodra is fontos a kisgyermekkori nyelvtanulás, és nem szeretnéd a véletlenre bízni, hogy gyermeked hogy boldogul majd nyelvtanulás terén. Amikor én 8 évvel ezelőtt elkezdtem itthon a baba angolt az elsőszülöttemmel, úgy éreztem, megfordult velem a világ. Jó értelemben. Angolul tornáztattam, pelenkáztam, fürdettem versekkel, dalokkal, sok-sok játékkal. Sok képeskönyvet, mesekönyvet nézegettünk együtt. Minden egyes nap új értelmet nyert, és minden nap végén úgy éreztem, hogy valami nagyon különleges dolgot kapott tőlem, ahogy én is tőle. Boldogan figyeltem a fejlődését, értelmének nyiladozását. Szerencsére a legelső, apró eredményekre nem is kellett sokat várni… Ennek is megvan a maga titka… 🙂
Gyorsan elröppent ez a 8 év! Már másodikos, két tanítási nyelvű angolos osztályba jár. Nagyon élvezi az iskolai angoltanulást, aktívan részt vesz, nem izgul, nem görcsöl az órákon. Majdnem minden hétre jut egy szódolgozat (már tudni kell helyesen írni is a szavakat, mondatokat), és egyáltalán nem stresszeli magát. Itthon átnézi a szavakat (hogy is kell leírni), írunk próba tesztet itthon, kijavítjuk, ami hibás, és kész. Másnap ügyesen 5-öst ír. Persze, olyan is volt már, hogy elfelejtette, hogy dolgozat lesz, és nem jutott eszébe egy szó, kettőt pedig nem tudott leírni helyesen, így becsúszott egy hármas, na, bumm. Nem nagy ügy. Abból is sokat tanult. Nekem sokkal fontosabb, hogy olyan alappal kezdte a kéttannyelvű osztályt, amire már könnyen tudott építkezni, így ő teljesen másként éli meg a már tudatos nyelvtanulást, mint azon társai, akik másfél évvel ezelőtt a nulláról indultak.
De kanyarodjunk vissza a babákhoz és a kisgyermekkorhoz. Egy gyermek születésével sok minden átértékelődik bennünk, és képesek leszünk teljesen más szemmel, más szemszögből nézni a dolgokat. Meg kell tanulnunk újra lelassulni vele, érte… Láthatjuk, hogy egy-két hét milyen sokat jelent például a baba mozgásfejlődése szempontjából, ugyanakkor sok minden “láthatatlan” marad. Csak akkor vesszük észre, ha nagyon figyelünk, és megvan bennünk az a tudatosság, amivel segíthetjük babánk fejlődését. Nem számít sem a tempó, sem az idő. Csak az számít, hogy előre nézzünk, aprókat lépve haladjunk, és élvezzük ennek minden percét. Én most 8 év után újra babázom, nagyon boldog vagyok és hálás, hogy újra átélhetem a baba angolozás örömét is. Bár a kicsi igazából nem most kezdte, mert már a pocakban is hallgatta az angolt (a szakértők azt mondják, a nyelvtanulás már az anyaméhben elkezdődik), és születése óta énekelgetek neki angolul is, az igazi baba angol nálunk most kezdődik.
Tarts velem! Csináljuk együtt! Várlak!
Timi